A Szent Korona felajánlása, Mária Terézia a magyar koronával – ez csak kettő az egri koronaábrázolások közül. H. Szilasi Ágota művészettörténész ezeket az ábrázolásokat kutatja, az egri megjelenésekről mesélt az e heti Egri sétán.
Mivel koronaábrázolások több helyen találhatók a városban, s ezek egy séta alatt nem tekinthetők meg, rendhagyó, ülős Egri sétára várta H. Szilasi Ágota művészettörténész az érdeklődőket. Illene róla többet tudni – ez volt a mottója az e heti sétának. Több oka is volt, hogy ez a téma, az egri koronaábrázolások, bekerült a lokálpatrióta sorozatba. Egyrészt nem mindenki ismeri a különféle időszakokban létrejött műalkotásokat, másrészt az sem ismert mindenki előtt, hogy a napóleoni háborúk alatt pár hónapig Eger adott otthont a koronának.
H. Szilasi Ágota azokat a koronaábrázolásokat kutatja, azokat a képi-ikonográfiai típusokat, amelyek a koronát fontos szereplőként mutatják be. Úgy látja: minden képtípusnál átszellemülnek a képek a korona csodájától. Nem csak azt értjük meg a képek, freskók, szobrok által, hogy az egyes korokban hogyan viszonyultak a koronához, hanem azt is, hogy mihez, hogyan merített erőt a nemzet a koronából, a hozzá fűződő személyekből, történetekből.
Az egyik legrégebbi egri ábrázolás a Kispréposti palotában található. Mária Terézia – fején a Szent Koronával – testesíti meg az allegorikus freskón Európát. A korona a török időkben többnyire segítségkérést jelentett, később , II. József korában a koronázási ékszer nemzeti szabadságharcot kifejező jelképpé vált.
