Több ezer denevér élőhelye válik biztonságossá a közeljövőben. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani értékek védelméért kezdeményezett KEOP pályázatainak első elemeként az állatok élőhelyül szolgáló – Recsken található – Antal-táró korábbi természeti állapotát állítja helyre. A környéken hajtott, napjainkra bejárhatatlanná vált érckutató tárók közül már csak itt érhetőek el feltárt geológiai, ércföldtani információk, melyek megóvásával lehetővé válik a több ezres denevérkolónia életfeltételeinek a biztosítása is. A természet korábbi állapotának helyreállítása a célja a Salgótarján, eresztvényi Nagy-bánya területén végzendő munkálatoknak is. A két program végrehajtását megközelítőleg százhúsz millió forinttal támogatja az Európai Unió.
A Mátrahegységben Natura 2000 hálózathoz tartozó különleges természetmegőrzési területen található a XIX. században hajtott érckutató Antal-táró. A táró állapota napjainkra rendkívül leromlott, veszélyessé vált, részben az omlások, részben a kőzetből felszabaduló gázok (CO2) miatt. A táró talpán és a bejáratnál az omlások törmelékéből álló halmok a nehéz, fojtó, mérgező gázokat nem engedik „kifolyni”, így rövidesen előállhat olyan állapot, amikor a vágat levegője a denevérek számára végzetesen mérgező koncentrációjúvá válik.
Beavatkozások nélkül a vágat teljes tönkremenetelével valamint a denevérkolónia pusztulásával lehet számolni. Az 1994. óta végzett denevér megfigyelések adatai szerint több ezer (3-4000) védett közönséges denevér (Myotis myotis), több száz (3-500) fokozottan védett kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) és néhány példány fokozottan védett hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi) tanyázik aktív fázisukban a táróban. Jelentős a téli időszak állománya is, ilyenkor több száz denevér telel a táróban.
A bejárat fölötti rézsű folyamatos omlása, a megtámasztás nélküli oldal suvadásveszélye beavatkozás hiányában hosszabb távon a tárószáj teljes elzáródását eredményezheti. Csak ezen feladatok elvégzésével biztosítható a táróban élő több ezres denevérkolónia élőhelyének biztonságos fenntartása. Szükséges a táró bejáratának denevérvédelmi szempontú kialakítása is. A beruházás eredményeként az állatok biztonságos életfeltételekhez jutnak valamint lehetővé válik a táró természeti állapotának hosszú távú megőrzése is.
Kedvezőtlen a helyzet a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén lévő Salgótarján,eresztvényi Nagy-bányában is. Ezen a területen feltárási, balesetvédelmi, hulladékmentesítési, tereprendezési és biológiai rehabilitációs beavatkozások szükségesek. A bánya függőleges kőzetfalain meglazult kövek pergése balesetveszélyt okoz. A bányászat időszakában nagy mennyiségű építési törmeléket helyeztek el a bányában, illetve a bányászati tevékenység során keletkezett hulladék egy része (pl. munkagépek elhasználódott gumiabroncsai) is a területen maradt. Az elmúlt évtizedekben az építési hulladék mellé nagy mennyiségű lakossági kommunális hulladék is került.
A projekt végrehajtásának eredményeként biztosítható a bányafalakban és a bányaudvaron feltáruló földtani értékek (különböző bazalt és bazalttufa változatok, az ún. „kristálytufa”) tanulmányozhatósága, hosszú távú megőrzése.
A beruházástól a terület természeti, tájképi és esztétikai értékének, megjelenésének javulása várható, valamint lehetővé válik a rendezett bánya földtani, természeti értékeit bemutató tanösvény kialakítása.
