Az Egerből elhurcolt áldozatokra emlékeztek a zsidó temetőben. Verő Tamás budai rabbi szerint a II. világháború idején is szavakkal, gyűlölködéssel és irigységgel kezdődött a folyamat, ami a gettósításig, majd a deportálásig vezetett. Azt mondja: nem mehetünk el szó nélkül a zsidó embereket érő támadások mellett, mert ha nem teszünk semmit, a magyar társadalom tovább radikalizálódik.
Tavaly még a zsidók egri betelepedését idézte az emlékező gyásznapon Verő Tamás rabbi, most azt mondja: az utóbbi hetek, napok eseményei már felkészítették az emlékezésre. A rabbi említette a “tiszaeszlározást”, a parlamenti nyílt és burkolt zsidózást, veréseket, a főrabbi verbális megalázását.
Ugyanide sorolta a szobor- és táblaavatásokat, az antiszemita írók kötelező beemelését a tantervbe. Mi történik, visszamegyünk a múltba? – tette fel a kérdést a rabbi. A gyásznapon évek óta megjelenők emlékeztek a gettóra, a családok kilátástalan helyzetére, az összeterelt emberekre, akik elhitték, hogy Magyarországon magyar állampolgárokkal nem történhet semmi rossz.
Gettóba zártak 2744 egri zsidó embert, majd a kerecsendi téglagyárba vitték őket, a Heves megyeiek egy részét Bagólyukra. Igaz, áthelyezésük törvénytelen volt – fűzte hozzá a rabbi-, de ki nézte a törvényeket akkor, amikor a magyarkodás, a nemzeti, nacionalista értékek mindent legyőztek? 1944. június 8-án kezdődött meg a deportálás. Verő Tamás úgy fogalmazott: a ciklon B gázig vezető úton a szavak indították a menetet, a gyűlölködés, az irigység. A magyar hatóságok hozták a törvényeket, ők gettósítottak, deportáltak – mindezt a kormányzó tudtával és parancsára. A Nyírő József nevével is fémjelzett nácibarát, nyilas kormány fejezte be a vidéki zsidóság legyilkolását – emelte ki a rabbi. Harag nincs – mondja -, de a megöltek nevében nem lehet megbocsátani. A 267 egri zsidó gyerek megölésére sem adhat senki felmentést.
Úgy látja: nem lehet elmenni szó nélkül a zsidóság elleni támadások mellett, mert ha nem teszünk semmit, a magyar társadalom tovább radikalizálódik.
A rabbi szerint neveléssel, oktatással lehet tenni a kirekesztés ellen, meg kell ismerniük a gyerekeknek, hogy milyen helyük, szerepük volt a zsidóknak Magyarországon. Meg kell mutatni, azt is, hogy ez egy befogadó ország, és együtt élünk.
