Recsk az egyik lelki Golgotánkká vált, közös szenvedésünk és közös újjászületésünk része – ezt mondta Áder János köztársasági elnök a tábor felszabadulására emlékezve. Az államfő az embertelenség, a diktatúra eleven poklának nevezte Recsket. Nemcsak egy internálótábor, hanem a kommunista rezsim jelképévé is vált. A recski kényszermunkatábor 1950 és 1953 között működött, szovjet mintára hozták létre. Ezerháromszázan raboskodtak itt.
Ma már csak tizenkilencen vannak életben az egykori foglyok közül. Papp József az első csoporttal került be, azt sem tudja miért, neki három évig tartott a kényszermunka.
A kényszermunkatábor 1950 és 53 között működött, a szovjet Gulág mintájára hozták létre. 1300-an raboskodtak Recsken és dolgoztak a kőbányában. 30 évig nem is tudott róla az ország.
Mindennapos volt a megaláztatás és a kínzás Recsken, ezt mondta a köztársasági elnök a tábor bezárásának évfordulóján tartott megemlékezésen.
Áder János úgy fogalmazott: a szocialista önkény ÁVH-s gyilkosainak módszeres kegyetlensége vetekedett a náci rendszer hóhérainak embertelenségével.
– “Ma is élnek, akik a Recsken történteket relativizálják, ezért újra és újra ki kell mondanunk, hogy a bűnt bűnnek, a bűnösöket bűnösnek, az áldozatokat pedig áldozatnak tekintjük. Ki kell mondanunk azt is, tisztességes embernek az ártatlan áldozatok oldalán a helye” – mondja a köztársasági elnök.
A megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a kényszermunkatábor helyén állított emlékművet: a köztársasági elnök és Boross Péter volt miniszterelnök mellett Orbán Viktor kormányfő nevében Tellér Gyula főtanácsadó, illetve pártok, önkormányzatok, társadalmi szervezetek képviselői helyezték el virágaikat.
